Dokumentumfilm, 97 perc, DV, (2006)

A Pacal a film és a videóművészet határán született. Régóta érdekelt a videó mint médium, miközben a filmiparban dolgoztam, ahol egy egészen más léptékű és gondolkodású filmes nyelvet ismertem meg. A két világ között kulturálisan, technikailag és szemléletmódban is nagy távolságot éreztem, engem pedig különösen az foglalkoztatott, hogyan lehetne őket közelíteni egymáshoz. A Pacal ennek a kísérlete lett: dokumentumfilm, videóművészet és játékfilm határán mozog, lassú, meditatív ritmusát pedig maga a pacalfőzés folyamata inspirálta. Ahogy a pacal sem elsősorban az ízéről, hanem a hosszú — akár tíz órás — elkészítéséről ismert, úgy ez a film is inkább a várakozásról, az ismétlődésről és az ebből születő tapasztalatról szól. Vidéki Bélával minden munkafolyamatot magunk végeztünk, és fontos volt számunkra az is, hogy a film ne csak hagyományos mozis térben létezzen, hanem közvetlenül az interneten keresztül is eljusson a nézőkhöz — ami akkoriban Magyarországon még egyáltalán nem volt megszokott.