Videoinstalláció (2009), kétcsatornás DV videó, két monitor

Ebben a munkában az Országház épületét két eltérő irányból közelítem meg: az egyik monitoron balról, a másikon jobbról svenkelek végig ugyanazon az épületen. A két kép hosszú ideig párhuzamosan halad egymás mellett, mintha ugyanannak a valóságnak képtelenek lennének közös nézőpontot találni, majd a mozgás végén egy rövid időre mégis összeáll a teljes épület képe. Számomra ez a pillanat nem reményt, inkább veszteségérzetet hordoz: annak felismerését, hogy egy közös ország képe újra és újra széthullik a rövidlátó érdekek, a politikai hiúság, az önzés és a következmények nélkül ismételt hazugságok terében. A műben ott van a saját türelmetlenségem és kilátástalanságérzésem is — az a fáradtság, amikor az ember már nem ideológiákkal vitatkozik, hanem azzal a gyermeteg működéssel, amely lassan feléli a közös valóság lehetőségét.