Fotó (2008), giclée nyomat, 100 × 70 cm, Facebook oldal screenshot

A mellékhatás számomra nem pusztán következmény, hanem egy nehezen észlelhető, gyakran rejtve maradó folyamat: valami, ami az eredeti esemény után is tovább él, alakít és rombol. Mélységesen megrendített és felháborított, hogy Radovan Karadžić háborús bűnös — miután kikerült a látómezőből — éveken át képes volt egy másik identitás mögé bújva, szinte ismeretlenként létezni, miközben az általa hátrahagyott pusztítás következményei tovább dolgoztak. A mellékhatás fogalma így számomra nemcsak személyes vagy pszichológiai értelemben jelenik meg, hanem történelmi és társadalmi dimenzióban is: annak felismeréseként, hogy az erőszak valódi következményei gyakran nem a tett pillanatában, hanem hosszú idővel később, szinte észrevétlenül fejtik ki hatásukat. Különösen foglalkoztatott az a sötét mechanizmus, ahogyan az alkohol és a drogok egy pusztító rendszer katalizátoraivá válhattak — olyan mellékhatásként, amelynek nyomai sokkal tovább élnek, mint maga az esemény. Az alteregójának, a természetgyógyász Dragan Dabić Facebook oldala pár nap múlva eltűnt, ez a screenshot az egyik utolsó lehetett.