Ezek a fényképek a fotográfia határainak személyes és intuitív feltérképezéséből születnek. Nem pusztán pillanatokat szeretnék rögzíteni, hanem olyan belső tereket megnyitni, ahol a fény, a szín és az idő önálló jelenlétté válik. Több mint húsz éve dolgozom coloristként a filmiparban, és ez idő alatt a formák fokozatosan háttérbe szorultak számomra, miközben a színek, tónusok és fényviszonyok váltak elsődleges érzékeléssé. Ebben a sorozatban a zene ritmusa, a kórusmuzsika harmóniái és az analóg technika anyagszerűsége ugyanúgy jelen vannak, mint a mozgókép világa. A digitális képzajjal és a manipulált vizuális kultúrával szemben az analóg fotográfiában egy lassabb, koncentráltabb és hitelesebb alkotói folyamatot keresek.

Számomra a fotográfia nem dokumentáció, hanem párbeszéd: a látvány és az érzékelés, a fény és a belső emlékezet találkozása. Minden kép egy hosszú, időben érlelődő folyamat lenyomata, ahol a technika nem cél, hanem eszköz a lényegi tapasztalat megközelítésére. Az alkotás számomra annak lehetősége, hogy a néző ne csupán szemlélője, hanem résztvevője legyen a kép által létrejövő belső térnek. Ez a széria az eddigi munkáimhoz képest egy új látásmód és szemlélet felé vezetett el. Nem elfordulás a korábbi munkáimtól, inkább egy másik irányból való közelítés — egy csendesebb, mélyebb és személyesebb tapasztalat felé. A Második megközelítés cím ezt a belső irányváltást jelenti.